Aktualitások
Szentségimádás: Jézus lábához ülni
„A világ minden gonoszsága felett győzedelmeskedhet a szentségimádásból
fakadó mérhetetlen nagy erő.” Szent II. János Pál pápa
Teréz anya ezt írta a nővéreinek és a munkatársainak: „Az az idő, amit az
Oltáriszentségben rejtőző Jézussal töltötök, a lehető legjobban felhasznált
idő a földön.” Minden Jézussal töltött pillanat elmélyíti a kapcsolatotokat vele,
megszépíti halhatatlan lelketeket, mennyei dicsőséggel ékesíti, és hozzájárul az
örök békesség megteremtéséhez a földön.”
„Ha valóban növekedni akartok a szeretetben, térjetek vissza az
Eucharisztiához, térjetek vissza a szentségimádáshoz.”
Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy
megmentsük a világot a katasztrófáktól, ezt felelte: „Elengedhetetlen az
imádság. Minden plébánia legyen ott az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus
lábainál, és imádja őt.”
„Az Eucharisztiában jelen lévő Jézus szeretetet sugároz felénk, mely minden
rosszat legyőz, a szív minden sebét begyógyítja, és minden rabságból kiszabadít.
Jézus szeretete a leghatékonyabb orvosság. Ahhoz, hogy be tudjuk fogadni,
hinnünk kell abban, hogy Jézus valóságosan jelen van az Eucharisztiában.
Amikor magunkhoz vesszük Jézust a szentáldozáskor, és imádjuk őt az
Oltáriszentségben, a szeretet forrásából merítünk, és átadjuk magunkat
Jézusnak, hogy meggyógyítson minket.” M. Piotrowski SChr
Ő valóban személyesen jelen van, és vár rátok!
Magyarok Nagyasszonya búcsú – Sokorópátka
Október 12-én Andrásfalvy János SDB tartományfőnök atya vezetésével és
Géza szalézi testvér kíséretében az óbudai hívekhez csatlakozva, mi újpest-
megyeriek is részt vettünk a sokorópátkai Magyarok Nagyasszonya búcsún.
A busz elindulása után zarándoklatunk imádsággal kezdődött. Szűzanya
tiszteletére rózsafüzéreket imádkoztunk. Az úton szó esett a térségben egykor
szolgáló szalézi atyákról, így többek között a sokak által ismert és szeretett
Ernszt Antal atyáról és munkásságáról, aki 1966-1992-ig Sokorópátkán volt
plébános.
Mire megérkeztünk, a ködös, párás időt magunk mögött hagytuk és csodálatos
napsütés és jó levegő fogadott minket. Első megállóhelyünk Sokorópátkán a
Pedró pékség volt, ahol vendégül láttak bennünket egy finom kávéra. Emellett
kedvünkre vásárolhattunk a finomabbnál finomabb pékárukból, amik a
hagyományok megőrzésével, még a régi receptek alapján készülnek a mai napig.
Itt kapható például a kovászos „vert cipó” és a „déli harangszó” nevet viselő
köleses kenyér, amellyel a nándorfehérvári hősöknek állítanak emléket.
Utunk tovább vezetett Sokorópátka egyik nevezetességéhez, a világ legnagyobb
székelykapujához, ami 10,5 méter magas, 16 méter széles és alatta közúti
közlekedés zajlik. Közadakozásból készült. A monumentális tölgyfa építmény
faragott felülete 28 négyzetméter, és látható rajta a hatvannégy vármegye címere
is. Felavatása 2023. június 3-án, a Nemzeti Összetartozás Ünnepén volt.
A „Sokoró Kapujától”, a székelykaputól indulva a több száz gyalogos,
kerékpáros és motoros hívőhöz csatlakozva, énekelve vonultunk végig a
szabadtéri Hármashalom oltárig.
Az ünnepi mise előtt ismertették a nap gazdag programját, majd a jelenlévőket
köszöntötte Kara Ákos országgyűlési képviselő, Bassák Attila polgármester és
Vajda Péter a Sokorói Tájegység Egyesülés Egyesületének elnöke. Beszéltek
arról, hogy mi is az üzenete ennek az alkalomnak: remény, összetartozás,
hagyományok őrzése, imádság. Ez a zarándok szentmise, melyet a csíksomlyói
búcsú ihletett, az idén ötödik alkalommal kerül megrendezésre és most is
beváltotta ígéretét. Hiszen 23 környező településről gyűjtötte egybe a
közösségeket, családokat, fiatalokat, sőt az ország más területeiről is hozott
zarándokokat. Jó példa ez az összetartozásra. Jó itt ezen a helyen, ahol a föld és
az ég összeér közösen imádkozni a magyar nemzetért. – hangzott el a
köszöntőkben.
A búcsúi szentmisét Andrásfalvy János atya Bognár István atyával, a helyei
plébánossal mutatta be. János atya prédikációjában beszélt Szent István
királyunk országfelajánlásáról, aki életének esthajnalán a koronát Szűzanyának
ajánlotta, hogy Ő legyen a Magyarok Nagyasszonya, népünk hajnalcsillaga. A
Mária és hazánk népe közötti élő kapcsolatot az évszázadokon át zajló külső és
belső harcok, történelmi viharok sem tudták elhomályosítani. Ő velünk van és
velünk is marad! Az Igen Asszonya szelíd, lélekújító hatalmát a Szentlélektől
kapja több mint 2000 éve a Szentlélek Mátkájaként. Elődeink a veszedelmek
idején és mindennapjaikban is a Segítő Szűzhöz folyamodtak, amint rendünk
alapítója, Don Bosco is tette. De álandóan hálát is adtak az Irgalmasság
Anyjának az imameghallgatásokért.
A szaléziak jelen vannak Szudánban, Ukrajnában ma is, a nehéz időkben.
Szíriában a már 13 éve tartó rakétatámadások ellenére sem érte találat az
oratóriumokat, ahol a hétvégeken több száz fiatal gyűlik össze és rózsafüzért
imádkozik.
Korunk rengeteg gonddal, bajjal, háborúskodással, erkölcsi veszedelemmel
terhelt. Itt a közelünkben is nehéz idők járnak. Szűz Mária, az Európai Unió és
népünk számára ismét kívánatos Úrnőnk kéne, hogy legyen. Mi hívő magyarok
mennyire tudunk bízni Istenben és Szűzanyánk közbenjárásában? Szánunk időt
az imára? Imádkozzuk a rózsafüzért?
Kezdjünk el bizalommal imádkozni, szólítsuk meg Égi Édesanyánkat: Szűz
Mária, Hazánk és Nemzetünk Nagyasszonya, könyörögj érettünk!
A szentmise után színes programokkal folytatódott az összejövetel. A helyi
nőegylet mellett színpadra lépett a Téti Ifjúsági Fúvószenekar, a Nyúli
Falukórus, néptáncos csoportok, sőt az óvodások is ügyesen táncoltak,
énekeltek.
A kulináris élményekről is a helyiek gondoskodtak. Szürkemarha gulyás,
pincepörkölt, babos káposztás csülök és langalló volt a kínálatban.
Emellett sátrak voltak felállítva a kézműves portékáknak. Jelen volt a Don
Bosco kiadó is széles kínálatával.
A szép műsor után Pannonhalmára mentünk, ahol idegenvezetéssel végignéztük
az apátságot, ami szintén felemelő élmény volt.
Hazafelé indulva a buszon folytatódott az ima, hálaadással. Este, utunk vége felé
János atya és Géza testvér felváltva vicceket meséltek, és nyelvtörőkkel,
csoportos vetélkedőkkel tartották ébren figyelmünket. Így vidám hangulatban
érkeztünk haza és már most várjuk a következő közös programot.
Tóthné Hencz Györgyi